A 12. b osztály négy éven át lakott a B épület kicsit sötét, kicsit hűvös termében.
Az osztály búcsúajándéka a remélhetőleg szép és eredményes érettségi mellett az volt,
hogy vállalták,  kifestik az osztálytermet.
Így az írásbeli vizsgák után, de még a szóbelik előtt
egy napos péntek és szombati napon nekilátott a lelkes csapatunk a munkának.
Már az előkészületek is izgalmasak voltak, hiszen a terem a földrajz szertár is egyben,
így mondhatjuk "hegyeket kellett megmozgatni" - azaz a kőzeteket kipakolni, hogy festeni lehessen.
Ebben a 11. évfolyam tagjai is a segítségünkre voltak.
A pénteki festéskor sokan megnézték, hogy megy a munka és mindenki segíteni akart.
A nap sárga terem lassan fehérré változott, s persze a fiatalok ruhája, karja is "véletlenül" fehér lett.
Jó buli ez a festés.
A festékekért köszönjük szépen Mikola Bence támogatását,
a festő kelléket pedig a Csömöri János ajánlotta fel a csapatnak.
A "munkás fiúk" uzsonnájáról pedig Kiss Erika gondoskodott.
Azt hiszem ezzel a 12. b osztály itt hagyta a kézjegyét az iskolában.
Kiss Erika 
osztályfőnök

A 12. b osztály október 22-én délután Szigetbecsére látogatott a Tájházba,
ahol a Duna menti németek ideérkezésének történetét, küzdelmüket, hétköznapjaikat ismerhették meg.
Hallhattak a 20. század borzalmairól, a Málenkij-robotról, a kitelepítésről, a lakosság cseréről.
Megcsodálhattuk e kicsi falu római katolikus templomát, a tájházban összegyűjtött régi tárgyakat.
Majd az osztály egyik tagja vendégül látta a csapatot az otthonában egy kis sváb süteményre és egy jó beszélgetésre.
Egy újabb szép délutánt tölthetett együtt az osztályunk.
Köszönettel tartozunk érte Deminger Ágnesnek, a Szigetbecsei Művelődési Ház és Tájház vezetőjének,
valamint Montvai Zitának és családjának.

SZALAGAVATÓ

2025. október 10-én került sor a 12. b osztály szalagavatójára.
A tanév kezdetén lázas munkába kezdtünk, hogy az alig egy hónapnyi felkészülés után megünnepelhessük gimnáziumi éveink legszebb eseményét.
Sok feladat várt ránk, de szerencsére az osztály vidáman és jó együttműködésben válogatta a zenéket,
vállalta el a kisebb nagyobb feladatokat.
S ahogy a nagy nap közeledett egyre több fotó érkezett a szép ruhákról.
A fiúk izgatottan várták az öltönyöket, aggódtak, tudnak-e a zakóban táncolni.
Én pedig a háttérmunkákat végeztem… hogy minden a helyére kerüljön.
Az évfolyam szalagavatója közös, de mégis a három időpont önálló munkát is igényelt,
szerencsére a sok közös egyeztetés után nyugalomban ünnepelhettünk.
Hálával tartozunk Molnár László igazgató úrnak, hogy a „szemünk fénye” évfolyam köszöntőjét elmondta.
A szalagok feltűzése egy régi hagyomány, de szerintem nálunk ez a belsőséges pillanatok egyikévé vált.
Egy szalag, egy mosoly, egy ölelés… ez volt az útravaló mindenkinek.
Az est során fellépett Kátai Barnabás, aki a Holdfényszonátát játszotta zongorán,
majd Oszvald Réka és Juhász Botond kápráztatta el a közönséget a Neoton dalaival és a „Most múlik pontosan” című dallal.
S elérkezett az est fénypontja, besuhantak a lányok gyönyörű fehér ruhájukban és Sosztakovics-keringőjére kezdtek el táncolni.
A fekete öltönyös fiúk és a fehér ruhás lányok kontrasztja a fülbemászó zenével sokak szemébe könnyeket csalt.
A tánc megmutatta az osztály tagjainak egymás iránti szeretetét és összetartozásukat. Kár, hogy vége lett…