2026. június 24-én, a sikeres érettségi vizsga után egy
méltóságteljes, bensőséges és személyes búcsú keretében elköszönt a gimnáziumtól
32 diák, a legidősebb C osztályunk tagjai.
Az itt töltött négy év alatt a gyerekek felnőttekké váltak, komolyodtak, értek.
A folyamat persze még nem zárult le teljesen, és kollégáimmal együtt mi ezután is ott leszünk,
ha néha bejönnének egy-egy bátorító szóért, ölelésért az iskolába.
A gimnáziumi évek alatt igyekeztünk a legtöbbet adni számukra,
nemcsak az elméjüket, de a lelküket is nevelni, nemesebbé tenni.
Hiszem, hogy ha sok év múlva újra hallunk majd bármelyikükről,
méltán lehetünk majd büszkék rájuk, és talán addigra az az útravaló is beérik majd,
amire a legtöbb esetben csak utólag ismer rá az ember, nem a középiskola évei alatt.
A szülők, a tanárok, az osztályfőnök szavai sok esetben most még falra hányt borsónak tűnnek,
de bíznunk kell benne, hogy az ember az egész életével nevel,
és mindez a szeretetteljes gondoskodás tényleg meghozza egyszer a gyümölcsét.
Kedves Szülők,
köszönjük a bizalmat, hogy ránk bíztátok négy évre legféltettebb kincseiteket,
és reméljük, a későbbiekben is örömmel gondoltok vissza a gimnáziumunkra.
Kedves elballagott 12. C,
szeressétek egymást,
becsüljétek meg a közös emlékeket, és
legyetek igazán boldog emberek! Jó utat kívánok!
Szeretettel: Pádárné Verbanics Tünde
osztályfőnök